Régen nem írtam már blogot, de olvastam egy cikket és szeretném ha hozzászólásom itt is látható lenne:
A blog, amihez hozzászóltam: https://downbaba.hu/szirka-blog/fajdalommal-fizetni-fejlodesert/
Azt hiszem nem mindenkinek fog tetszeni a hozzászólásom, de vállalom a kockázatot: 20 évig kezeltem csecsemőket DSGM-el, egy olyan terápiával, ami ellen a legfőbb érv a fájdalom (azaz sír a baba) szokott lenni. Nos bennem is felmerült az a kérdés, hogy megéri e? A csecsemőkori sírás nem kizárólag fájdalmat jelez, abban igaza van az írásnak, hogy valamiféle nem komfortos érzést jelezhet többségében. /megjegyzem a DSGM kezelés nem feltétlen fájdalmas/ Egy dologban azonban biztos vagyok, hogy a sírás jelezheti azt is, hogy a gyermek érzi az őt körülvevő (anyai) bizonytalanságot is, amikor a szülő nem hisz a terapeutában és a terápiában, a gyermek pedig ezt az információt fogja lekódolni az anyai viselkedésből, ebben az esetben nem is lesz olyan hatékony a terápia, mert minden terápiában szükség van a szülő és a páciens együttműködésére. Arra jutottam, hogy az eredményes terápiához szükség van a csecsemő (igen, rajta is látszik ha elfogadta a terápiát és együttműködik) és a szülő terápiát és terapeutát elfogadó hozzáállására, amennyiben ez rövidebb-hosszabb idő alatt nem érik be, akkor valóban nem kell erőltetni a minden áron való kezelést. Aki elfogadja a terápiát, ott nagyon gyors és szép javulás indul be szinte minden esetben, gyermek és szülő felszabadul, és nem az elvárásoknak (ez általában szülői elvárás) megfelelő szintet éri el a gyermek, hanem a benne rejlő maximumot hozza ki, ami az életminőséget jelentősen javítja (sokszor túl is haladja a szülői elvárásokat)! A terápiák tudományos kritériumairól szűken annyi a véleményem, hogy kórházi gyógytornászként mindig tudományosan igazolt terápiákat kellett alkalmaznom, de időről időre egy újabb tudományos vizsgálat kimutatta, hogy amit az előző időszakban alkalmaztunk, az mostantól majdnemhogy műhiba.... A DSGM-el kapcsolatban viszont rengeteg, nem feltétlen tudományos kritériumokon nyugvó de, cáfolhatatlan dokumentum és videofelvétel, valamint a szülők igénye a bizonyíték. Hosszan tudnék még a témáról írni, de végül álljon itt néhány példa:A lemaradt példák: 1. tizenéves erősen spasztikus (feszes gyermek), akinél kellemetlen a kezelés - egyszer nem tudtam odaérni időben és lemondtam a kezelést, mire a gyermek kérte, hogy akármilyen későn, de menjek kezelni őt, mert szeretné. 2. új gyermek első kezeése: végig sír a gyermek és az őt kísérő 3 felnőtt is, majd 3-4 kezelés és első látható eredmények után a felnőttek már nem sírnak, és mily meglepő, a gyermek sem 
Számtalan példát tudnék mondani. Egyébként síró csecsmőnél is lehet érezni, hogy együttműködik e vagy sem, ha nem működik együtt, akkor tényleges érdemes esetleg abbahagyni a kezelést. https://www.koraimozgasfejlesztes.com/.../lehet.../
—————
