2 alkalommal jártam egy kis páciensemnél, mert nem akar elindulni 18 hónaposan. Az első kezelésnél a gyermek extrém módon sírt, ellenállt /már a belépésemkor is üvöltött, amikor még nem tudta mi fog következni/. Azt gondoltam nem fogom tudni így kezelni, mert 15 évnyi munkám alatt még nem találkoztam ennyire ellenálló gyermekkel. A gyermek egyébként minden idegen embertől, vagy idegen környezetben nagyon sír, a szülők elmondása alapján /itt felvetődhet nem mozgásos probléma is/. Második alkalommal viszont az a meglepetés ért, hogy a gyermeknek aki ismételten nagyon sírt, mindíg elmondtam részletesen mit fogunk csinálni, hova tesszük a lábát, mi következik. Ennek hatására, bár nem tudni mennyit értett meg a gyermek, vagy csak érezte a dolgokat, a sírása megváltozott, enyhült az ellenállása, sőt sírás mellett is éreztem, hogy besegít a gyakorlatokba, dolgozik! Már nem gondolom úgy, hogy értelmetlen lenne a kezelés. Az első, számomra hatástalannak tűnő kezelés után is tapasztaltam másodjára javulást, erődödött a gyengébb oldala, mert ez az oka, annak, hogy nem indult még el. Szóval reménytelennek tűnő dolgokból is ki lehet hozni jó dolgokat. Minden gyermek más, neki arra volt szüksége, hogy mindent elmondjak neki kezelés közben, akkor is ha sír!
—————
