Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a szülők lemondják a kezeléseket, azért mert más mozgásfejlesztők ezt tanácsolják nekik, vagy a sírás miatt, esetleg a pénz miatt. Ez nagyon sajnálatos, mert a később visszajelentkező gyerekeimen már nem tudok annyit segíteni, mintha korábban kezeltem volna. Lehet, hogy nehéz kifizetni a kezeléseket, de később sokkal többe kerül a maradványtünetek /esetleg kerekes szék, vagy nem használható kéz/ miatt felmerülő nehézségek megoldása. A sírás leginkább a kötött kezelési helyzetek miatt van, nem pedig a fájdalom miatt. Ezt elfelejti a gyermek, és szerintem érzi is, hogy a kezelés segítség neki. Később viszont az elmaradt kezeléseket nem lehet pótolni, a gyermek pszichés és egyéb problémákkal küzd majd a mozgássérülése miatt, akár fájdalmakkal is, nem megfelelő izületi helyzet esetén. Egyik páciensem esetét szeretném elmesélni. /több ilyen is volt!/
Gyönyörű, okos kislány elkezdte relative korán a DSGM kezelést, de a sírás miatt 2 hónap után abbahgyták és más kezelésekre jártak. Több évvel később, jelentkeztek, hogy folytassuk a kezelést, de ekkor már csak azt tudtam mondani nekik: karbantartást tudok csinálni, csökkenteni a további romlást ami a növekedéssel együtt jár. A szülők ennek ellenére kérték a kezelést és még rengeteg pénzt fordítanak mai napig is a gyermekre, mindenféle kezelésekre, műtétekre. Az Ő diagnózisával, hozzá hasonló állapotú gyermekem, folyamatos DSGM kezelés mellett a / laikus által észre sem vehető /, gyógyult állapotban van. Nem mozgássérült, mindenét megfelelően tudja használni. Előbbi gyermekem viszont a jobb kezét csak támasztásra tudja használni, és járása szembetűnően hibás. Életét jelentősen fogja ez befolyásolni pl. pályaválasztásnál, állandó orvosi kezelésekkel, mozgásproblémákkal.
A szülőknek azt tanácsolom, inkább most sírjon a gyermek, mint később!
—————
