Korábbi cikkemben egy kezeletlen hypotoniás izomzattal rendelkező gyermeket vizsgáltam. Bár látványos volt a különbség a kezelt és kezeletlen gyermek között, a kezeletlen baba mégis korának megfelelően mindent tudott, még mászni is megtanult magától, akkor asszimetriát nem találtam. Az orvosok azt mondják: Minek kezeljük az enyhe hypoton gyermekeket, úgyis megcsinálnak maguktól mindent. Jelenleg újra hívott az anyuka, mert már a járássegítővel közlekedve jelentős különbség jelentkezett a két alsó végtag között. Az egyik alsó végtagot csípőből kifelé forgatva kezdte el használni a gyermek, s ez a felállásnál is kiderült, mert ugyan mindkét lábát használta a támadóállásból, kapaszkodva felálláshoz, az egyik végtagot sokkal ritkábban használta. Most elkezdtem kezelni, mert izomerőben nagy volt a különbség a két alsó végtag között. Magam is azt mondtam várjunk, de megint azt tapasztaltam: Nem kellett volna várni, akkor már rendben lenne a gyermek! Hát ne várassák a szülőket az orvosok sem, én sem fogom. Ez nekem is tanulság. Inkább kezeljünk, mint várjunk a jó szerencsére!
—————
