Vizsgált gyerekemnél, a neurológus nem talált semmilyen tünetet, a gyógytornász talált tünetet és nagyon negatív jövőképet rajzolt fel a gyermeknek, amennyiben nem kezeljük.
A szülő, kérte az én véleményemet is, mert nem tudta mit csináljon. A gyermek már 20 hónapos, de nem jár önállóan, bár 15 hónaposan megtette első bizonytalan lépéseit, ami 3 DSGM kezelés után ugyan javult, de még mindig nem jár.
Véleményem szerint a nézetkülönbnség oka az, hogy a Dévény módszer a tökéletes minőségű és ütemű mozgásfejlesztést célozza meg, a neurológus pedig a tendenciát látta, ami valóban idővel a biztonságos járáshoz vezetett volna, kérdés, hogy mikor?
Vizsgálatom alapján az normál és az enyhén hypoton izomtónus határán lévő izomzatot találtam. Ez azt jelenti, magától is megcsinálja a mozgást a gyermek, de nem biztos, hogy olyan időn belül, ami nem befolyásolja a tapasztalási, észlelési folyamatot, azaz az észlelést. Amennyiben befolyásolja az értelmi fejlődést, ez bizony az iskolában figyelem vagy egyéb zavarokhoz vezethet, aminek a mértéke csekélynek minősül, így a későbbi fejlesztések nem lesznek államilag támogatottak. A szülőnek és a gyermeknek azonban életminmőségben igenis lesznek problémái. Én ilyen esetben, elmondom a szülőnek, hogy pici a baj, de érdemes foglalkozni vele, kezelni, esetleg csak kontrollálni, vagy feladatokat adni, mert lehet hogy lesz probléma, de lehet, hogy nem. A szülőre bízom melyiket választja. Ebben az esetben, mivel már egészen jól járt a gyermek, egyszer kezeltem, feladatokat adtam és kontroll lehetőségét ajánlottam fel. Nem lehet minden felelősséget a szakemberre hárítani, dönteni a szülőnek kell, DE: a szakembernek el kell magyaráznia világosan a helyzetet, hogy a szülő dönthessen!
—————
