"Nekem is van szobabiciklim", mondta kis páciensem a nővérének boldogan. És tényleg, anyukája nem százezrekért vásárolt speciális igényeket kielégítő, szuperbiciklit. Saját maga rakta össze az otthon található eszközökből!!!!!!!!

Gratulálok neki, mert nem csak örömet szerzett kicsi fiának, hanem az alsó végtag izomzatának megfelelő erősítésének lehetőségét is megvalósította, ráadásul, szakmai szemmel nézve is több mint megfelelő a bicikli. Gátolja térdek szétesését, vagy keresztezését.

Kis páciensemhez féloldalas fejtartás és "kifli tartás" miatt mentem vizsgálni. Az említett babának a fent említett tünetek valóban enyhe formában voltak láthatóak. Ellenben, már ekkor 2,5 hónaposan egyértelműen látszott a bal láb befelé fordulása és az előláb befelé hajlása. Erőteljes bemélyedés, "ránc" volt látható a talp belső szélén, középtájon. Elküldtem orthopediai szakrendelésre, ahol igazolták a diagnózist és bebax szandált is kapott, amit nem egész nap hordott. 3,5 hónapos, heti egyszeri kezeléssel a féloldalas tartás és a lábfej rendellenes helyzete is rendeződött.

Íme a képek:

2,5 hó   :  1. kép- befelé forduló lábfej   2. kép: mély redő a bal lábon                                                                           

6 hó  : kezelés befejezése, utánkövetéssel - a lábfej nem fordul befelé, a mély ránc eltűnt

Korábbi cikkemben egy kezeletlen hypotoniás izomzattal rendelkező gyermeket vizsgáltam. Bár látványos volt a különbség a kezelt és kezeletlen gyermek között, a kezeletlen baba mégis korának megfelelően mindent tudott, még mászni is megtanult magától, akkor asszimetriát nem találtam. Az orvosok azt mondják: Minek kezeljük az enyhe hypoton gyermekeket, úgyis megcsinálnak maguktól mindent. Jelenleg újra hívott az anyuka, mert már a járássegítővel közlekedve jelentős különbség jelentkezett a két alsó végtag között. Az egyik alsó végtagot csípőből kifelé forgatva kezdte el használni a gyermek, s ez a felállásnál is kiderült, mert ugyan mindkét lábát használta a támadóállásból, kapaszkodva felálláshoz, az egyik végtagot sokkal ritkábban használta. Most elkezdtem kezelni, mert izomerőben nagy volt a különbség a két alsó végtag között. Magam is azt mondtam várjunk, de megint azt tapasztaltam: Nem kellett volna várni, akkor már rendben lenne a gyermek! Hát ne várassák a szülőket az orvosok sem, én sem fogom. Ez nekem is tanulság. Inkább kezeljünk, mint várjunk a jó szerencsére!

Gyakran tapasztalom, hogy a mászás kezdeti fázisában  jótékony hatása van a tanulási folyamatra, ha kitesszük a fűre a gyermeket. Abban a fázisban, amikor még könnyebben, gyorsabban kúszik, de már tud pár tempót tenni négykézláb, vagyis mászik, de ezt még nem rutinszerűen teszi. A fűben a gyermek autómatikusan igyekszik magasabbra emelkedni, talán mert furcsa érzés a hasa alatt csiklandozó fű, talán mert többet lát az amúgyis érdekes világból, hiszen kikerült a szabadba. Mindenképpen hasznos inger a göröngyös, változó felületű talaj, füves terület. Remélem most nyáron sok szülő kipróbálja. Javasolni is szoktam ezt a szülőknek, főleg akkor, ha nehezen akar autómatizálódni a mászás, elhúzódik a kúszás ideje. Nagyon sok gyermeknél tapasztaltam már jótékony hatását.

NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!   DSGM nem= sírás

A csecsemő, minden, számára kényelmetlenséggel és nehézségekkel járó körülményre sírással reagál. Édesanyjától, aki ugyan mellette van el kell szakadnia, és egy számára idegen ember elég hosszú ideig meghatározza a mozgási lehetőségeit, korlátozva érzi magát. Ugyanezek a problémák felmerülnek orvosi beavatkozásoknál, más mozgásterápiáknál is, hiszen azt kell gyakorolni ami nem megy. Erre pedig a csecsemő csak egyféleképpen reagálhat: sír. Ugyanakkor vannak olyan csecsemők akik csak az első pár alkalommal sírnak, utána elterelhető a figyelmük. Vannak ügyesen terelő anyukák is. Vannak jobb és rosszabb napok. De ez, mint már mondtam nem csak a DSGM privilégiuma, nem értem miért azonosítják a Dévény kezelést a sírással. Ezek szerinte vért venni se vigyük a gyermeket, mert sír?

A sírás maga, a kezelő számára információt is jelent. Milyensége jelezheti többek között, hogy jó helyen járunk e / a problémás helyek érzékenyebbek / , de jelezheti azt is, hogy valamit nem megfelelően csinálunk / izületek nem megfelelő helyzete, mozgáshatárok átlépése/. Ezért igenis fontos a sírás. Ez információ és kontroll is számunkra.

Régi ellentét az orvosok és a "dévényesek" között, hogy kezeljük e a gyermeket vagy sem, enyhe vagy minimális tónuszavar, rendszerint hypotonia esetén.

Az orvosok indokai a kezelések ellen: sírás a kezelés alatt, magától is rendbe jön, megcsinálja a mozgásokat.

Dévényesek indokai a kezelés mellett: nem lehet előre tudni, mennyit fog megkésni a mozgás, vagyis később nem befolyásolja e a kognitív funkciókat egy relative nagy megkésettség, másodlagos orthopediai problémák megelőzésének lehetőségei.

Jelenleg egymás mellés tudnék tenni két azonos korú gyermeket, az egyiket kezelem, a másikat nem, mert a szülők nem kérték, mivel beindult a mászás, mire kimentem volna megnézni a gyermeket. A második gyermeket újból meg kellett néznem, illetve először láttam, mivel először a szülők le is mondták a vizsgálatot. Nos a két gyermek között óriási a különbség, bár mindkét gyermek ugyanazokat a nagymozgásokat végzi. A kezelt gyermeknél sokkal szabályosabbak a mozgások, erősebb az izomzat, aktívabb, mind fizikailag, mind a figyelem, a kommunikáció és a játékos tevékenység során. Annak ellenére, hogy a kezelt gyermeknél a tónuszavar mellett fejtartási rendellenesség is VOLT, mégis sokkal jobb állapotban van. A nem kezelt gyermek valószínűleg enyhébb tónuszavarral küzdött, mostanra azonban, izomzata sokkal gyengébb, mozdulatai jó tendenciát mutatnak, de szükség lesz erősítésre,  talán még a figyelmére is ki fog hatni ez a zavar később. Megdöbbentem a tapasztaltakon, mivel én sem bőgetem feleslegesen a gyermekeket, előfordul, hogy én is csak kontrollálom a gyermekeket, ha rendben vannak a nagymozgások. Szóval nagy kérdés, hogy kezeljünke vagy ne. Mostanában elmondom ezeket a szülőknek, és rájuk bízom a döntést.

Sajnos jósolgatni nem tudunk, sokszor nem lehet megmondani, hogy mi lenne ha............, mi lett volna ha................

A fenti eseteken okulva a mérleg nyelve inkább a kezelés felé billen számomra, de mégis a szülőre bízom a döntést!

Szemléletesen, ilyen nagy vagy éppen kis különbségek lehetnek hypoton és hypoton izomzat között:

lekvár-puding-birsalmasajt-normál tónus

Két gyermeknél is felmerült a probléma. Egyik gyermek sem kötött, vagy feszes izomzatú, sőt, mindkét gyermek inkább laza. A lábujjhegyezés itt a koordinációs tevékenység nem megfelelő szintje. Az idegrendszer még nem képes megfelelően összehangolni az izomzat működését. Egyik gyermek még csak most kezdte a felállást /kapaszkodva/, itt még természetes, hogy a megfelelő összehangoláshoz gyakorolni is kell. Az egyes mozgások elindulásakor a mozdulatsor lehet összerendezetlen, a mozgás kivitelezése folyamatosan csiszolódik, gyermekenként változó, hogy mennyi idő alatt lesz tökéletes a mozdulat. Kb. két-három hét alatt szokott ráérezni a gyermek a megfelelő kivitelezésre. A másik gyermek már régóta feláll /nem volt kezelve/, itt biztosan szabályozási zavarnak vagy az izomzat gyengeségének  tekinthetjük a lábujjhegyezést. Egyik esetben sem a feszes izomzat az oka a problémának.

A lábujjhegyen állás akkor probléma /tünet/, ha többet van a gyermek lábujjhegyen mint talpon.

A lábujjhegyezés gyakori okai:

1. A mozdulat /felállás, állás, járás/ tanulási szakaszában megjelenő normálisnak  tekinthető kivitelezési forma
2. Már begyakorolt mozgás esetén az idegrendszer nem megfelelő összehangoló tevékenysége
3. Már begyakorolt mozgás esetén az izomzat egyoldali, vagy mindkét oldali gyengesége /nem paresis, csak izomerő-gyengeség/
4. A mozdulatsor tanulási szakaszában és begyaskorolt mozgás esetén is lehetséges kötött izomzat /feszes achilles, tricepsz surae, vagy az egész "Hemstring" izomzat/

Ez a cikk kóros és egészséges mozgásfejlődésű gyermekek részére íródott, anyai és gyógytornász tapasztalataim alapján.

A mai világban a gyermekek keveset mozognak, sokat ülnek a tv, internet és az iskolai órák miatt. Rengeteg plusz órára járnak, a nyelvtanulás, képességfejlesztés és egyéb maximalista felfogások miatt. Amit én ajánlok, az, hogy ne menjen semmi a játék és mozgás kárára.

Fontossági sorrendben a következőket ajánlom:

• JÁTSZÓTÉR - minden mennyiségben, a mi időnkben nem volt ennyi csuda játszótér, ami önmagában is fejlesztőtér is.
• FEJLESZTŐ TRÉNINGEK - amennyiben kóros volt a mozgás vagy értelmi fejlődés, itt alapozó terápiára, TSMT-re, analitikus gimnasztikára /Dévény/, HIDROTERAPIA-ra, stb... gondolok.
• ÚSZÁS - mindenkinek ajánlott, mert nem terhelődnek az izületek /a testsúly nincs rajta az izületen, ugyanakkor izmot erősít, koordinációt fejleszt, erősíti az immun és keringési rendszert, a légzőizmokat. A későbbi életkorokban, akár 40 év felett is bármilyen mozgásszervi problémánál elsődleges szerepe van a terápiában, karbantartásban, ezért a vízbiztonság nagyon fontos. Természetesen örömöt is okoz.
• Tánc, művészi torna, RG, stb... - nem versenyszintű, de igényes, a mozgásokat korrigáló, pontosan bemutató képzett oktató vezetésével történő rendszeres edzés. Ezek a mozgásformák erősítenek, nyújtanak, koordinációt és figyelmet fejlesztenek. A versenyszintű sportok általában tönkreteszik az izületeket, melyek a fiatal vagy középkorú felnőtteknél okozhatnak gondot a későbbiekben. Nagy lányomnak a szertorna a térdizületeiben okozott túlterheléses szindrómát, mellyel a növekedés végéig fel kellett időnként menteni testnevelésből, ehhez még túlnyúlt bokaszalagjai miatt voltunk állandó vendégek a Heim Pál gyermekkórházban. Tehát, mindent, lehet, de csak módjával, ha lehet ne versenyszinten, de jól képzett oktatóval.
• Keleti harcművészetek - karate, kungfu, stb.... Mindegyik nagyon pontosan végrehajtott mozdulatsorokkal dolgozik, figyelmet fordít az erősítés és nyújtás megfelelő egyensúlyára. Emellett nagyfokú koordinációt, figyelmet, önfegyelmet és akaraterőt igényel. Nagyon ideális sportnak gondolom mindenki számára.
• Izomerősítést csakis súlyok nélkül, theraband szalaggal vagy expanderrel végezve ajánlok, a súlyzózás szerintem nem igazán ideális. A súlyzó túlnyújthatja az izületi tokot és a szalagokat, gyengébb izomzat esetén, tehát csak szakember felügyelete mellett, fokozatosan emelve a súlyokat, lehet alkalmazni.
• Természetesen más sportokat is lehet végezni a testalkatnak megfelelően, de mindíg a középúton járva. Nem kell a túlterhelés, de minőségi munka kell. Erősítés mellett mindíg legyen nyújtás, statikus gyakorlatok mellett legyen dinamikus is, és ne feledjük a bemelegítés és levezetés, valamint a légzőgyakorlatok végzését sem.
• Ne feledjük a biciklit, rollert, ugrálóasztalt sem.
• Az asszimetrikus sportok /vagy hangszerek/ az izomzatban is okozhatnak asszimetriát, ezáltal problémát, ha lehet, főleg laza tónusú gyermekeknél, inkább szimmetrikus sportot vagy hangszert válasszunk.

Vizsgált gyerekemnél, a neurológus nem talált semmilyen tünetet, a gyógytornász talált tünetet és nagyon negatív jövőképet rajzolt fel a gyermeknek, amennyiben nem kezeljük.

A szülő, kérte az én véleményemet is, mert nem tudta mit csináljon. A gyermek már 20 hónapos, de nem jár önállóan, bár 15 hónaposan megtette első bizonytalan lépéseit, ami 3 DSGM kezelés után ugyan javult, de még mindig nem jár.

Véleményem szerint a nézetkülönbnség oka az, hogy a Dévény módszer a tökéletes minőségű és ütemű mozgásfejlesztést célozza meg, a neurológus pedig a tendenciát látta, ami valóban idővel a biztonságos járáshoz vezetett volna, kérdés, hogy mikor?

Vizsgálatom alapján az normál és az enyhén hypoton izomtónus határán lévő izomzatot találtam. Ez azt jelenti, magától is megcsinálja a mozgást a gyermek, de nem biztos, hogy olyan időn belül, ami nem befolyásolja a tapasztalási, észlelési folyamatot, azaz az észlelést. Amennyiben befolyásolja az értelmi fejlődést, ez bizony az iskolában figyelem vagy egyéb zavarokhoz vezethet, aminek a mértéke csekélynek minősül, így a későbbi fejlesztések nem lesznek államilag támogatottak. A szülőnek és a gyermeknek azonban életminmőségben igenis lesznek problémái. Én ilyen esetben, elmondom a szülőnek, hogy pici a baj, de érdemes foglalkozni vele, kezelni, esetleg csak kontrollálni, vagy feladatokat adni, mert lehet hogy lesz probléma, de lehet, hogy nem. A szülőre bízom melyiket választja. Ebben az esetben, mivel már egészen jól járt a gyermek, egyszer kezeltem, feladatokat adtam és kontroll lehetőségét ajánlottam fel. Nem lehet minden felelősséget a szakemberre hárítani, dönteni a szülőnek kell, DE: a szakembernek el kell magyaráznia világosan a helyzetet, hogy a szülő dönthessen!

Számtalanszor merül fel a kérdés: miért fontos a mászás, mi lesz ha nem mászik a gyermek.

Nos, az egészséges mozgásfejlődés menete egy átlagos fejlődési menetet ír le, mind a szakkönyvekben, mind a szakemberek leírásaiban. A mászás hasznosságáról oldalamon több helyen olvashatsz.

A szakirodalom által ismertetett menettől természetesen lehetnek eltérések, amelyek akár egészséges mozgás és idegrendszeri fejlődést eredményezhetnek. Ezért mondom én azt, hogy 1 tünet nem tünet, de ha van akkor mindenképpen szakemberrel kell megvizsgáltatni a gyermeket.

Bizonyos esetekben a mozgásfejlődés menetéből kimaradhat a mászás, és nem okoz különösebb problémát. Ez valószínűleg öröklött egyedi mozgásfejlődés, mely a nagy átlagtól eltér. Amennyiben azonban a kimaradó mászás vagy bármilyen kimaradó mozgásfázis mellett egyéb tünet is fellelhető /pl. tónuszavar, oldalkülönbség, oldalgyengeség, születési pozitív anamnézis stb...../ akkor mindenképpen neurológiai vizsgálatra, mozgásfejlesztésre lehet szükség. Emiatt ha kimarad a mászás, ne késlekedjünk legalább egy vizsgálatot megér a probléma.